Az újszülött babák természetes, ösztönös tevékenysége a szopizás, hiszen ez az életben maradás feltétele. A szopóreflex részben a táplálkozással, részben a megnyugvással van összefüggésben.
A kisbabák szopizási igényének kielégítésére a legjobb megoldás az igény szerinti szoptatás. Ilyenkor az anya, a gyermek jelzéseire reagálva mind a táplálás, mind a megnyugtatás, mind a komfortérzet biztosításának céljából szoptatja gyermekét. Az igény szerinti szoptatás során, az anya a gyermek valódi szükségleteit veszi figyelembe, és akkor engedi szopizni a gyermeket, amikor az valóban éhes, szomjas, fáradt, nyűgös és nem akkor, amikor eltelt valamiféle „javasolt” idő két szoptatás között.
Szoptatás vagy anyatej hiányában számtalan csecsemőt táplálnak cumisüveg segítségével, ami megnyugtató alternatívaként szolgálhat, hiszen a megfelelő testi fejlődés elengedhetetlen.
Napjainkban még mindig rengeteg téves és félinformáció kering a cumizással kapcsolatban. Ezeknek az információknak a nagyrésze az internetről származik, illetve a korábban elterjedt szokások táplálják.
De lássuk a tényeket!
Nyugalmi helyzetben (vagyis amikor nem beszélünk, nem rágunk, nem eszünk-iszunk-nyelünk) a nyelvünk a szájpadlásunkhoz hozzásimulva helyezkedik el. Ez az optimális állapot.
A cumizó gyermek nyelve ezzel szemben a cumi alatt, vagyis a szájfenéken pihen és a hetek, hónapok, évek alatt ehhez is szokik hozzá. Amikor aztán a cumi kikerül a gyermek szájából (és életéből) ez a szokás nem alakul át, hanem nyugalmi helyzetben is a szájfenéken marad. Ez szájlégzéshez vezet, ami amellett, hogy rontja az éjszakai alvásminőséget, számos egészségügyi kockázatot is hordoz, még az arc-és állkapocs csontozat fejlődését is negatívan befolyásolja!
(Bővebben a szájlégzésről: https://dsmile.hu/hu/home/mire-nyujt-megoldast)
Az elhúzódó cumizás során, a csecsemőkorban még természetes, úgynevezett nyelvlökéses nyelés fennmarad. A nyelvkilökő reflex „funkciója” egyrészt az, hogy az anyamellből táplált gyermek, a nyelvével nyomkodja a mellet, így ki tudja szívni, majd ezzel összehangban le is tudja nyelni az anyatejet, miközben kizárólag az orrán keresztül lélegzik. A ritmusos nyelvmozgással pedig stimulálja a tejleadást. Másrészt biztonsági funkciót tölt be, hiszen amint a csecsemő szájába kerül valami idegen anyag, azt azonnal kilökdösi, ezzel csökkentve a fulladás esélyét.
Miután a gyermek átszokik a szilárd táplálékra, a nyelvlökéses nyelés elveszti funkcióját és a reflex leépül. A cumi szopogatása azonban hátráltatja ezt a folyamatot. A cumizás negatívan befolyásolja mind a szájtér fejlődését, mind pedig a beszédhangok képzését. Fennmaradó nyelvlökés esetén, az ember minden egyes nyelésnél (naponta átlagosan 600-szor) meglöki a nyelvével a fogsorát. Ez banálisnak tűnhet, ám ezek az apró lökések képesek átrendezni a fogak állását és azok a természetes ív helyett, előrébb tolódnak. A beszédhangok képzésénél jellemzően a t-d-l-n és az sz-z-c hangok az érintettek. Ezeket helyesen közvetlenül a fogak mögött képezzük, azonban a nyelv helytelen pozíciója befolyásolja ezt és a képzés helye a fogak közé kerül, vagyis az ember kidugdossa nyelvét a fogai közt, amikor ezeket a beszédhangokat ejti. A köznyelv ezt az állapotot tekinti „pöszeségnek”, a logopédiában „interdentális” képzésnek nevezzük.
Mind a cumizás, mind az ujjszopás növeli a nyílt harapás kialakulásának esélyét, amikor is a fogíven megjelenik egy görbület, egy rés, a cumi vagy az ujjacska „szokásos helye”. Bár manapság már elterjedtek az úgynevezett ortodonciai vagy fogszabályzós cumik, azonban fontos tudni, hogy ezek az elnevezések tisztán marketing fogások arra, hogy meggyőzzék a szülőket, hogy a cumi nemhogy nem káros, de egyenesen hasznos! Itt fontos leszögeznem, hogy hasznos, fogszabályzós cumi nem létezik! Kissé más lehet a kialakítása, mint egy másik típusúnak, lehet ezáltal kevésbe káros, mint egy régebbi típusú, más formájú, de a fogaknak semmiképpen nem lesz jó.
A másik gyakori megnevezés a játszócumi. A gyermekeknek semmi szüksége nincs arra, hogy cumival a szájukban játszanak! Ez a lehető legkárosabb cumizási forma, ugyanis amellett, hogy helytelenül pozícionálja az állkapcsot és nyelvet, még a beszédet is megakadályozza, vagy eltorzítja. A gyermek természetes játéktevékenysége közben, gőgicsél, gagyog, később pedig beszélget, énekelget, hangoztat. Cumival a szájában nem képes erre.
Bár logopédiai szempontból kevésbé releváns, de fontosnak tartom, hogy szót ejtsek a cumihoz való kötődésről is. Az újszülött csecsemőnek elsődlegesen az édesanyja és az apukája testközelségére van szüksége, ez nyugtatja meg. A cumizás kielégítheti a szopizási ingert, ezáltal lehet nyugodtabb a baba. Fontos megjegyezni, hogy ez nem azonos az önnyugtatás képességével, az jóval később kisgyermek korban alakul csak ki, legjobban pedig a szülői jelenléttel, támogatással lehet segíteni.
A cumizó kisbaba elkezd kötődni egy darab műanyag tárgyhoz, és hozzá köthető mozdulatsorhoz. Gyakran a szülők túlzásba is esnek, és már minden helyzetben, játéknál, séta közben, bevásárlásnál, autózáshoz is beteszik a kicsi szájába, aki ha elfogadja, könnyen rá is szokhat. Súlyosabb esetben ez aztán évekig tartó problémát okoz és még óvodáskorra, vagy iskoláskorra is elhúzódhat a leszoktatás. Érdemes tehát átgondolni, hogy valóban szükséges-e az első néhány nehezebb hónap átvészeléséhez egy olyan eszközt alkalmaznunk, ami amellett, hogy káros, még a rászokás lehetőségét is magában hordozza. Nem beszélve arról, hogy a leszoktatás jóval megterhelőbb lehet a gyermek és a szülő számára is, mint az első időszak, amikor „kapaszkodónak” láttuk a cumizást.
Amennyiben mégis a cumi mellett tesszük le a voksunkat, érdemes törekedni annak mértékletes használatára, például csak elalváshoz használni, aztán pedig kivenni a gyermek szájából.
Útravaló:
- A nyelv természetes helyzete a szájpad közelében van, nem pedig a szájfenéken.
- A cumi természetellenes pozícióba kényszeríti mind a nyelvet, az állkapcsot, és a fogakat.
- A cumizás jelentősen visszavetheti a gyermekek beszédkedvét, kevesebbet és később kezdhetnek beszélni, és a beszédhibák kialakulásának kockázata is megnövekszik.
- Fogszabályzós cumi nem létezik!
- A gyermek természetes igénye a testközelség, az ölelés, a biztos érzelmi kapcsolódás az őt körülvevő felnőttekkel. Először próbáljuk így megnyugtatni!
- Ha mégis úgy döntünk, hogy az újszülött cumit kap, érdemes 1 éves kora körül leszoktatni róla, még azelőtt, hogy beszédfejlődés beindulna!
